Ennyi van még hátra Madridból. És már elore tudom, hogy a végét fogom a legjobban élvezni. De hát mindig így van ez. (Imádom a kliséket. Legalábbis néha.)
Visszatérve a munkára: SZUPERTITKOS. De tényleg. Olyanokat látok, hallok, használok, amikrol mások tényleg álmodnak. Egyenlore. Ráadásul ez valamiért jó érzés. Holnap belekezdek egy freezing...
Upsz...
Asszem, most rohannom kellene Barney-t nézni dokijelmezben... Asszem, rohanoik is. Holnap (remélem) folytatom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.