sokszor tényleg... nagyon. Fulben szóló Emillel, Tseermaval, Vroccsal, és most már Noémival. Meg minden mással. Mert jó volna elolrol kezdeni, úgy, hogy az ember tudja, min, mikor fog kisiklani, és legfokepp, hogy min erdemes.
"Du bist in London..." énekli majdnem Hajós. MErt nagyváros, szeretem. Hol van már a bolcsi, a habos kakaó? és miért ilyen cafatosradaszottul nehéz továbblépni egy gyerekkoron? hol van a susu bolondság, az szpsz, és úgy nagy egészben az a negédes báj, ami visszagondolva minden emléket áthat? miért nem hat most, miért csak akkor régen volt, bármikor is kérdezzem ezt?
Asszem meghulyultem,és tán aludni is kéne. Az életrol meg elhinni, hogy LEGEN... wait for it... asszem túl kell lépni a tegnapon, sot az elmúlt 5 percen is... DARY.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.