Ket lazado bottal a kezeben, hetven evet vonszolva a hatukon, es meg szazat a regi idokbol.
-Merre menjunk?
-Mindig amerre visz a labad. Hisz ugysem latunk mar semmit.
-Az igaz. De akkor miert megyunk meg mindig?
-Mert...
-Miert nem alunk meg, hagyunk magunk mogott mindent, mi elottunk all meg, es pihenunk meg itt. Hat nem mindegy ez azutan, ami tortent?
-Igaz is. A bomba...
-Igen a bomba. De azert elotte sem volt tul jo. Sem neked. Sem nekem.
-Hat igen. Az ido...
-Az bizony szalad. De nezd csak, ott egy elefant. Nem csodalatos?
-De. Varj...
Hosszu csend, a taskajaban kotoraszik...
Puskat huz elo. Dorr, puff, ... , bumm. A foldbe csapodo elefant hatalmas kratert hagy maga mogott.
-Azert varhattal volna. Majdnem elejtettem a bombat, amit rank biztak, hogy...
elejtette
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.